Los Angeles // Alive in the Style

Beteg, bódító szintis cucc, egyik kedvenc bloggeremtől, az ivacationinyourhell-től. A Los Angeles nevet viselő formáció zenéi szerintem még simán visszaköszönnek egy-egy techno partyn a nyáron ❤

I Vacation In Your Hell |Electronic, Outsider Pop, Indie, Shoegaze, Dreampop, Experimental, Ambient, Goth, Alternative Music]

alive in the style los angeles

One of my all time favorites, whom on the rarest of occasions releases their shit for the masses to hear. Every release so far has been magnificent. Every release embodies what I expect from top notch goth. This is because it speaks to me. I feel like their songs are about me. That goth star envy that I experienced many years ago in my adolescence is a feeling that never goes away when I indulge in Los Angeles. If goth is a drug then I never want to come down.

View original post

Reklámok

KISSZÁNTÓ – EGO FRIENDLY (LP)

A debreceni Dub Székház oszlopos tagjának, Kisszántónak új albumát mindenképpen csak ajánlani tudom, Neked, akiknek bizonyára van ízlésed a kifinomult, igényes, ambient/dub/techno témákra épülő zenére. Tetszeni fog!

“A hosszú lemez összesen nyolc számot tartalmaz, mind kiadatlan Kisszántó munkák és közöttük egyaránt hallható egészen korai, régi és frissen szerzett zenék is. A repertoár meglehetősen színes – dubtechno, broken-beat, trip-hop és még számos zenei hibrid között kergetőznek a szintén eltérő hangzások, ezek olykor szelídek és jól kivehetőek vagy egészen élesek és kásásak. Kámforosan és sistergően elfednek vagy részletgazdagságukkal tárnak fel.  A kiszámíthatóság veszekedik a kiszámíthatatlannal, a befogadható a befogadhatatlannal – az elfogadható az elfogadhatatlannal. Pontosan olyan ez, mint az Ego. Amikor van, akkor elhagynánk és tagadnánk, amikor nincs rögtön szükségét érezzük és megragadjuk.  A különböző, egymástól távol levő tartalmak közötti út zenei játékával indulunk (diagonal melodies), ahol a tökéletesség dacol önmaga hibájával és ahol a felhangok szerepe pontosan azoknak nélkülözhetetlenségében áll. Hiába birtokoljuk a legtökéletesebb harmóniákat és hisszük azt, hogy annak bármilyen esztétika szépségét megtapasztalhatjuk pusztán az ismétlés által, mivel ez a hit vak egészen addig a pontig, amíg meg nem kérdőjelezzük a kijelölt zenei struktúra határait. A zene ilyen természete és az ember hétköznapjai közötti hasonlóságról van szó (a félreértések elkerülése végett tekintsük ezt a kiadványt gesztus-szerű zenei kísérletnek de semmiképpen se többnek, mint ami valójában). Soha, semmilyen körülmények között nem szabad megengedni azt a luxust, hogy beleszokjunk a jónak vélt állapotokba. 
 
Amikor elértük a jót, változtassunk rajta. 
Amikor elértük a szépet, csúfítsuk el! 
 ✞ 
 (a többi szám megfejtését odabízom az őszinte (meg)értés reményében)”

Írja Szántó Tamás legújabb lemezéről.

Az Ego Friendly anyaga az Opera Közhasznú Kulturális Egyesület által működtetett Sub.hu weboldal és internetes rádió Tematikus napjainak adományaként állt össze. Összesen 8 darab CD-r lemez készült el, melyek ezen rendezvényeken találnak gazdára.

A hanganyag itt hallgatható, megvásárolható:

Trekklista:
01. Diagonal Melodies
02. Blank Jazz
03. In Front of Mozart
04. Straightforward Soul
05. Ego Friendly
06. Egy Steampunk Ethnográfus
Őrülete
07. Tragédia Részletek a
Hétköznapokból
08. Rock Tribedubszekhaz.wordpress.com
soundcloud.com/dub-szekhaza cikk eredetileg a FOOTER.HU-n jelent meg.

Címke , , , , , ,

4 NAPOS HIPSZTERKEDÉS A VÁROSBAN – ILYEN VOLT A BUDAPEST ESSENTIALS

Sokszor szerethető, sokszor utálatos, de annyi biztos, hogy városunk szinte soha nem unalmas. Megjártuk a Budapest Essentialst és most elfogultság nélkül, pártatlanul összefoglaljuk, mire is számíthatnak nálunk a kulturáltan szórakozni vágyók. Ugye, az volt az idén induló városi fesztnek a célja, hogy megadja a látogatóknak a komplett BP élményt. Hogy mi is a “lényeg,” szerintünk, összegyűjtöttük 4+1 pontban:

1. Partyélet

Na, jó ezt tudtuk eddig is. De az igazi pesti mindig temeti a klubéletet. A péntek esti buli a LÄRMben viszont megerősítette a hitünket a város e-zenei szcénájában. Lévén péntek este, nem vágytunk különösebb kulturális programra, se szájharmonikával kísért keleti beütésű zajzenére, sokkal inkább hideg sörre és technóra! Amit aztán meg is kaptunk az imádnivalóan igénytelen, sötét kis Akácfa utcai klubban. Nos, szerintünk ez bőven hozzátartozik Budapest színe-javához.

2. Nagy nyáresti séták a belvárosban

Talán mégsem olyan hülyék ám a szervezők, hogy a város különböző pontjaira tették a bulikat. Így volt az embernek alkalma egyik helyszínről a másikra közlekedve egy kicsit szemügyre venni az éjszakai Budapestet, régóta itt élőknek meg újra megismerkedni vele. Szombat este úgy döntöttünk, hogy ha már előző nap leragadtunk egy helyen, akkor most hajrá, jól szétnézünk a városban. Ám sajnos nem sikerült úgy megtalálni a helyünket, mint pénteken a Budapest Essentials Backstage-en. Először ellátogattunk a Fogasházba, majd az Akváriumba, ahol egyébként a 2Manydjs nyomta, így:

Majd a GMK-ba tévedtünk, de a 6. emeleti Sky Teraszra már nem sikerült felmászni, az efféle testedzést azonban vasárnap pótoltuk. De az eltévedés, a bóklászás éppúgy hozzátartozik a városi, mint  az úgynevezett „minőségi szórakozás,” bármit is jelentsen ez. Főleg, ha be lehet közben tévedni egy-egy romkocsmába egy rosé fröccsre vagy egy búzasörre.

3. Ellenállhatatlan színes kütyük – WAMP és társai

Az úgynevezett dizájnshopok színes ékszerei, ruhái, kiegészítői mára valahogy hozzátartoznak a belvárosi képhez. Van, aki húzza a száját, hogy “jaj, már lassan lesz kézműves kutyasz@r is” de a legtöbben azért imádjuk a színes kis kütyüket, na! És azért akad ám köztük néhány gyöngyszem. Sok leleményes alkotóval büszkélkedhet városunk, akik ráadásul tök elérhető áron kínálják portékájukat.

4. Egyre bővülő és erősödő gasztrókínálat

Emlékeztek arra, amikor még kínai is csak elvétve volt néhány helyen a fővárosban? Jó, nem most volt már, de szerkesztőségünk tagjai sem lesznek fiatalabbak. Mára már az a helyzet, hogy van 24 órás pho (úgy kell ejteni, hogy „fő”) kajálda is a városban, és a kézműves sör kínálatról ne is beszéljünk. Dizájn cukrászdák, vegán éttermek, food truck-ok és persze igazi hungarikumok széles kínálatából válogathat az éhes budapesti lakos. A karszalag kínálta kedvezményt mi az Október 6. utcai Padthai Wokbarban ettük meg és csak javasolni tudjuk mindenkinek a szuper konyhával, eredeti thaiföldi sörökkel és abszolút baráti árakkal működő vendéglőt.
+1 Kultúra, ami sajnos (nekünk) elmaradt, az az Eushorts Filmfesztivál volt, pedig felmásztunk 7 emeletet a Tip-Top Bárba, hogy kifulladva megkérdezzük  a pultos lányt, hogy mikor kezdődik a vetítés, ő csodálkozva nézett, hogy miféle vetítésről beszélünk. Pedig jó lett volna egy kicsit ejtőzve kulturálódni a háztetőn kialakított, szuper menő kocsmában.
Összességében kellemes élményt nyújtott ez a hazánkban újszerű fesztivál. Annyi, hogy kicsit nehéz kihasználni a karszalag nyújtotta lehetőségeket, mivel, ahogy fent említettük, az ember vagy leragadt egy helyen, vagy az este zömét a városban való mászkálással töltötte, ami persze nem feltétlenül baj. Ám ez azt is eredményezte, hogy több helyszín meglehetősen döglött volt, a hideg ital és az ütős zene ellenére is. Külföldön már egy ideje dívik a kempinges megoldás helyett az efféle városi fesztivál, például a barcelonai Sonár. Ugyan az is abszolút hozzátartozik a hazai és budapesti fílinghez, hogy előszeretettel emeljük ki, a negatívat, ezért most jó, hogy kaptunk egy keresztmetszetet mindarról, ami király.
Címke , , , , , , , , , ,

Mave Mills, aki lélekben mindig punk marad

Noha nincs sok köze a tarajos, kannásboros irányzathoz a brit alkotó zenéjének, simán elhisszük neki, hiszen a kult kedvenc Chumbawamba zenekar tagja volt. Úgy akadtam rá, hogy ő kezdett követni soundcloudon. Mindig örömmel tölt el, ha valaki érdemesnek találja kicsiny profilomat arra, hogy rákattintson a “Follow” gombra. Mills is jól válogatja, vegyíti mindazokat a hozzávalókat, amelyektől az elektronikus zene vagány, ütős és lélekkel teli lesz. Szintipop, dub, techno, ambient-soundscape.

 

 

Ez itt például egy Gary Numan feldolgozás. Egyébként mindig rácsodálkozom, hogy a 80-as évek zenéi mekkora hatással bírnak a későbbi stílusokra és, hogy hány műfajt meghatároztak.

A White Rabbit Brainstorm (imádom ezt a címet) pedig egy álmodozósan induló ambient trekk, amely aztán borulósabb, dubosabb úton halad befele, egyre mélyebben a nyúlüregbe.

A Seconds Out pedig egy hamisítatlan, friss, ropogós techno szám. Csapatásra fel!

https://www.facebook.com/mavemillsmusic

 

Címke , , , , , ,

Két régi kép – néhány gondolat a kreativitásról

Az iparművészeti középiskolás múltam…hát, hogy is mondjam, most elég váratlanul tért vissza az életembe. Nem csak azért, mert kreatív hobby részleget indítottunk itt a Zöld Malomnál, és elkezdett motoszkálni a fejemben a festés gondolata, hanem előkerült egy régi iskolatársam is, aki ím már az én tanítványom lesz, ugyanis angolt is tanítok. 🙂
Ahogy én sem, ez a hölgy sem a kaposvári Iparművészeti Szakközépiskolában szerzett tudásával keresi meg a napi betevőt, mégis meglepő, hogy hogyan köszön vissza a múlt, és hogyan hasznosíthatja az ember az egykor feleslegesnek vélt ismereteket. Hamar kiderül, hogy tulajdonképpen olyan, hogy felesleges tudás, nem létezik.

A közel 10 évvel ezelőtti időszakomra tényleg azt tudom mondani, hogy “fiatalság, bolondság”:) Nem tartoztam a jó tanulók közé és túl fiatal voltam, hogy tudjam, mit is szeretnék kezdeni az életemmel valójában. Így aztán be kellett látnom, hogy noha szeretek rajzolni, festeni, az iparművészet nem az én utam. Volt bennem némi csalódás saját tehetségemben és szorgalmamban, de aztán szép lassan – biztosan megtaláltam a számomra járható utat. Ez nem azt jelenti, hogy már nem keresgélek, de már azt legalább tudom, merre keressek. Amikor írtam az új kreatív hobby termékcsaládunkat bemutató posztot, utaltam két szerzőre, akiknek a könyvei nagy hatással voltak rám. Maximálisan egyetértek Matthew Fox és Clarissa Pinkola Estesszel abban, hogy az ember életében szükség van az alkotásra. Elgondolkodtam azon, hogy az én életemben vajon milyen szerepe van? Talán le kellene vetni a magamban érzett egykori csalódás érzését és csak a szórakozási és  a saját lelki békém érdekében újra rajzolgatni, festegetni. Hiszen ki tudja milyen kapukat nyitna meg bennem? Ahogy előrehaladok a korban, úgy egyre inkább azt látom, hogy az ember, ha megnyit egy kaput, kellemesen meglepődhet, hogy mi jön be rajta. Nem véletlenül említettem az elején a nyelvtanítást. Az is egy kapu volt, amelyet meg kellett nyitnom és nagyon sokáig tartott, amíg sikerült, de a nyelvet tanulni vágyó diákokon kívül sokkal több hozadéka volt az életemben. Nagyon sokáig ódzkodtam attól, hogy tanítsak és legfőképpen attól, hogy gyerekekkel foglalkozzak. Aztán egyik diák után vállaltam a másikat végül már gyermekek tanítását is, pedig korábban határozottan elzárkóztam attól hogy én gyerekekkel foglalkozzak… Mégis ma már örömmel oktatgatom őket is. 🙂
Amit mindebből ki szeretnék hozni, az az, hogy egy egyszerű változtatással átléptem a kifogások, magam szabta korlátok világából az “ezt én is meg tudom csinálni” , azaz a lehetőségek világába.
Ma már sokkal inkább látom a lehetőségeket, mint az akadályokat. És ez a kreativitás lényege, nem csak azt látjuk ami van, vagy éppen nincs, de azt, ami lehetne, és van hozzá kedvünk, találékonyságunk és akaratunk, hogy tegyünk érte, hogy legyen. Ki tudja, mi álldogál az ajtó előtt arra várva, hogy beengedjem?:)


Önarckép, avagy ilyennek láttam magam 19 évesen

 

Címke , ,

Újév, új élet vagy mi

Már egy jó ideje tervezgetem, hogy új életet lehelek a blogba, hiszen nyáron meglepve tapasztaltam, hogy magamhoz képest jó kis olvasottságot tudtam produkálni, természetesen ehhez sok köze volt annak a maroknyi kedves emberkének/alkotónak aki támogatott. Aztán ahogy ez szokott lenni, jöttek a magánéleti parák, aztán pedig sikerült új területeken elhelyezkednem, ami persze elvitte minden időmet. Bár ez nagy öröm volt, hiszen végre amolyan szabadúszó marketingesként tevékenykedtem és tevékenykedem most is, először egy táncsulinál, most pedig egy bio webáruháznál. Az utóbbit szinte főállásban csinálom, az előbbinél ím már csak “beugró” vagyok. Emellett pedig oktatok, kiskölköket tanítok angolul, ami egy igazán új terep volt, de azt hiszem ez egy olyan meló, ami amellett, hogy sokszor vicces és sokszor azért is jó, mert az ember maga is visszamehet gyerekbe, érzem, hogy van is értelme, annak, amit csinálok. De egy szó mint 100 a blogot szépen elhanyagoltam, pedig, hajjaj, milyen szép terveim voltak/VANNAK vele. Meg egyébként is elkapott a nagy újévi fogadkozási láz, például megfogadtam, hogy megírom az első regényemet és meditációval létrehozom a saját tulpámat, valamint lemezkiadót alapítok, ahol kizárólag európai színvonalú elektronikus zenéket fogok megjelentetni (naaagy kikakcsintás):D:D Persze ennél realisztikusabb terveket szőttem valójában és remélem, hogy nem csak a kezdetben lesz nagy a lelkesedés. Mindezzel tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy minden valószínűség szerint, hamarosan jelentkezem:) Boldogságos 2014-et mindenkinek!

BORULÓS DUBBAL A TOLERANCIÁÉRT, AVAGY ÉLETIGENLŐ ÜZENET EGY NEM ÉPP VIDÁM ZENÉSZTŐL

A rejtőzködő zenész új kislemeze kapcsán addig elmerészkedett, hogy smsben(!) tájékoztassa Mariann Hobbst, a BBC rádiós műsorvezetőjét új kislemezének üzenetéről. Ez állt az smsben:“Abban reménykedem, hogy talán segíthetek valakinek, abban hogy higgyen magában, hogy ne féljen, hogy ne adja fel, hogy tudja, hogy valaki valahol kiáll mellette.” Na, ez még a mi cinikus kis kőszívünket is megmelengette.
Az új EP egyébként Burial egyetlen idei kiadványa. A Rival Dealerrel sikerült újat alkotni, a lényegi elemeket megőrizve kicsit új vizekre evezni. Itt nem csak az egészen konkrét, emberbarát szövegvilágról van szó, amelyben a zenész állástfoglal a tolerancia mellett. Hozzátesszük ez teljesen jól működik. Hogy milyen is ez az újítás, arról mindenkinek meg lesz a  véleménye, nekünk is megvan és trekkenként ki is fejtjük:
Rival Dealer epikusabb, ugrálósabb trekkre sikerült, idézi a klasszikus drum’n’bass-t női vokálokkal, különböző soundbiteokkal, majd elmegy egy kicsit technoba és rave-be is. Ebben nincs semmi szokatlan, ezért szeretjük Burialt, és az újonnan megtalált lendület csak fokozza a rajongást.  Zenei, hangulati sokoldalúságával ugyanúgy hozza a megszokott formát, és a rá jellemző módon teljesen leköti a hallgatót. A szám kicsit több, mint 10 perces, ez eddigi rövidebb trekkekhez képest. A hangkollázs jelleg egyébként még ad is valami pluszt a nyitó dalnak. A női vokál pedig kijelenti „this is who I am.” Amiből már visszaköszön a tolerancia témaköre. Erre csak azt tudjuk mondani, hajrá!
A második, trekk, a Hiders, lassan, dallamosan indul, majd következik egy kis csend, újabb soundbite és egy kis zúgás. Igazából a Hiders, amely csak 41/2 perces, inkább átvezető a két hosszabb trekk között.
Szintén énekhanggal tarkított, lassú, atmoszférikus, ambient trekk a Come Down To Us, mind a 13 percében. Némi csavaros, keleties hangzást is véltünk felfedezni benne. Szomorkásnak szomorkás, de valahogy nem az a Burialosan, szépen, sokatmondóan szomorkás.
Az üzenetet mindenképpen méltányoljuk, de a második két szám nem ütött akkorát, mint ahogy azt vártuk volna a nagyon erős felvezetés után. Na, de nem is lehet mindig best-ofot alkotni és bizonyára lesz még Burialnak olyan lemeze, amivel a címadó Rival Dealerhez hasonlóan, leszakítja az arcunkat.
Címke , , ,

Félni szeretünk-e? – Szerelmetes rémségeim

Nem kapcsolódik túl szorosan az itt boncolgatott témakörökhöz, de talán a „tudat” témakörhöz azért besorolható. Megint kicsit személyes témából indul a poszt (ilyen úgyis nagyon régen volt már). Amikor elkezdtem írni ezt a blogot kb akkor kezdtem el feldolgozni többek közt a hipnoterápia segítségével a szorongásos betegségemet és depressziómat. Az irracionális félelem elég makacs dolog tud lenni, de hiszek benne, hogy a megfelelő terápiával (és életvitel változtatással) egyszer csak elkezd „leválni az ember agyáról s lelkéről” ez a szorongás burok.

Ahogy ez nálam elkezdődött úgy kezdtem el vonzódni a szellemtörténetekhez, creepypastákhoz és bizony még egy-egy horrorfilmet is megnézek már (kizárólag egyedül, mert van, amikor kisgyerek módjára eltakarom a szemem és ezt nem kell senkinek sem látnia:D).

Vajon mi történt? Ott az agyamban…Helyettesítem valamivel az állandó egzisztenciális szorongást, felváltottam valami ártatlanabbal, meseszerűbbel a halálfélelmet, amivel hosszú hónapokig küzdöttem. Vagy csak erősebb vagyok és be tudom fogadni azokat a spirituális, misztikus dolgokat, amiket eddig nem tudtam. Pedig azt hiszem mindig érdekelt a dolog, sőt, nekem is van egy-két rémem, bár ezeket én inkább rossz energiáknak tudom be, mint igazi „szellemeknek.” Érdekes például, hogy az a ház, ahol gyerekkoromban láttam néhány furcsa dolgot, visszatérő helyszín álmaimban és a hiptonterápiás „merülések” során is. Egy kifejezetten feszült és boldogtalan időszaka volt a családunk életének és akkor láttam olyat, hogy az ajtó (kilincsre zárt!) kinyílt magától, mintha kopogást hallottam volna este az ablakon és egyszer egy fényes alakot láttam közelíteni felém a sötétben és még a lépteit is hallottam. Még így is szkeptikus vagyok, meg a terapeutám is mondta, hogy az emlékezet furcsa dolog ám. Ezek a dolgok lehetnek simán csak „képei” az akkori lelki feszültségnek Na, de azért sztorinak jó, nem? Még egy olyan időszak volt amikor úgy éreztem, hogy természetfeletti jelenségeknek vagyok atanúja és az is azon a nyáron volt gimis koromban, amikor a javában zajlott a szüleim igencsak csúnya válása. Tehát tényleg hiszem, hogy a furcsa jelenségeket a rossz energiák okozták. (Vagy egyszerűen nagyon eldurvult azokban az időszakokban az a mentális betegség, amire végre kaptam segítséget az elmúlt években.) Bármi is álljona dolog mögött elég izgalmas a téma, ha természetfeletti erőkről van szó, ha arról, hogy tudatalattink így alakítja a személyes valóságunkat.

Minden esetre, ha valaki kellemesen akar borzongani, tudok ajánlani néhány oldalt:

Ez Louise Hung rovata a xojane.com-on. Azért is érdekes, mert a szerző rémtörténetei elválaszthatatlanok családi és kulturális örökségétől. Ahogy írja a fent linkelt cikkében, amíg más szülőkkel azzal nyugtatták gyerekeiket, hogy szellemek márpedig nem léteznek, az ő családja előszeretettel osztotta a rémtörténeteket.

A Creepypasta nagyon vegyes minőségű, és akkor még jóindulatú voltam. Azonban a vérben tocsogó baromságok közt néha találni egy-egy gyöngyszemet, mint a már régebben említett Caliban Tales szerzőjének alkotásai. Ha az ember ráér, érdemes szemezgetni. Egyébként vannak magyar nyelvű megfelelői is, persze lényeges kisebbek, mint az angol nyelvű közösségi rémportált. Ha  igényes, jól megírt magyarnyelvű “creepypastákra” vágytok, akkor őt nagyon tudom ajánlani: remtortenetek.wordpress.com És majd lehet, hogyha sok időm lesz, ami nem most lesz, akkor belevágok valami műfordító projektbe;)

És persze ott vannak a Redditezők rémmeséi. Itt lehet aztán csak igazán elveszni a nyúlüregben. Nekem néha ez a szombati program:) És, hogy ne csak a külföldieket nyomassam, meg kell említeni az Urbanlegends.hu-t, ami ugyan kifejezetten rémekre szakosodott site, de azért itt is akad olyan, amitől beszarhatunk. (Persze kizárólag jó értelemben:P)

Hogy ehhez a hangulathoz valami zenét is társítsunk. Myrrh Ka Ba ebben úgy látszik profi:)

Címke , , , ,

Mondanom sem kell, nagyon várom ezt a filmet

Ezzel is némiképp úgy vagyok, mint a az idén bemutatott Adore című filmmel, a kisregényt, amely alapján készült nem sokkal a film megjelenése előtt olvastam és úgy voltam vele, hogy jajmikorlehetmárletölteniiiiii???

A Filth-tel is így vagyok, kb a legrosszabb minőségű kamerás torrentet is le fogom tölteni, sőt már most megnézem, hogy fent van-e valahol!

Címke , ,