Lélek-képek II. – a hipnoterápiáról

Folytatva az elmúlt napok pszichedelikus vonalát most egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani egy olyan dologról ami szerintem akár mindenkinek hasznos lehet. Ez a dolog a hipnoterápia, ami nem annyira olyan, amilyennek hangzik, vagy amit a filmekben látunk, bár biztosan van olyan is. Ahová én járok ez a dolog sokkal inkább olyan, mint egy meditációs gyakorlat.

A tudatmódosításnak, tágításnak számos formája létezik, és ezek gyakran összefüggenek valamilyen vallási, spirituális hagyománnyal. A sámánok és egyes Közép-amerikai keresztény közösségek ayahuasca és pszilocibin gomba fogyasztásáról sokat olvashattunk már.

Van olyan keresztény ismerősöm, aki szerint a keleti meditáció egyenesen veszélyes, mert „olyan lehet, mint egy LSD trip.” Mondjuk szerintem ő ezzel pont nem értette meg lényeget, hiszen ha mindenféle idegen anyag nélkül képes az emberi tudat ilyen módon elmélyülni magában, akkor bizonyára ez egy természetes, Istentől kapott ajándék. Ennyiből ne is álmodjon az ember többé, hiszen akkor is a tudatalatti kerül előtérbe.

Mindegyik efféle tudatmódosító hagyománynak nem a szórakozás a lényege, hanem a tudatalatti feltárása, tulajdonképpen az, hogy tisztábban és őszintébben megismerjük önmagunkat és így bölcsebben és felkészültebben álljuk a mindennapi élet megpróbáltatásait. Tehát a meditáció, a pszichoaktív szerek hagyományos használata, az álomfejtés és még számtalan gyakorlatot sorolhatnék, mind a megismerés célját szolgálják.

Egy nagyon extrém esete ennek az amerikai Appalache hegység egyes vidéki közösségeinek kígyós Istentiszteletei, amikor a hívek hitüket azzal bizonyítják, hogy a mérges kígyó marását elszenvedik, persze volt már jó néhány haláleset, de sokan túlélik a csörgőkígyó harapását, ami egyébként ellenanyag nélkül mindenképpen halálos lenne. Ők úgy gondolják, hogy ez egy csoda. Valószínűleg az ember egy kicsit másképp áll az élethez, miután egy kígyómarást túlélt, bár ezért ezt soha nem próbálnám ki és nem is javasolnám senkinek:)

Elkalandoztam egy kicsit, hiszen személyes történetet ígértem. Tavaly nyár végére a szorongásaim már annyira felerősödtek, hogy rájöttem, hogy így már nem tudok teljes életet élni. A szűnni nem akaró szorongás, a szomorúság és az üresség érzése mintha egy falat vont volna közém és a külvilág közé. Nem tudtam és nagyon sokszor még ma sem tudom kikapcsolni a rossz gondolatokat és legfőképpen nem értettem, hogy honnan jönnek, persze voltak sejtéseim, de ahhoz, hogy az igazi, mélyebb összefüggéseket meglássam, tudtam, hogy mélyebbre kell ásnom. A pszichológus, akit felkerestem javasolta a hipnoterápiát, ami természetesen felkeltette az érdeklődésemet.

Az a dolog lényege, hogy a saját légzése és a teste megfigyelése által az ember egy módosult tudatállapotba kerül, így könnyebben átlép bizonyos korlátokat a tudatos és a tudatalatti között. Lehetővé teszi, hogy befelé fordítsa a figyelmét és kizárja a külvilágot. Amikor már kellőképpen „elmerült” az ember, a terapeuta irányításával képek formájában „üzen” a tudatalatti. Miután az ember visszajön, megkérdezi a terapeuta, hogy mit tartottunk fontosnak a látottakból. Meg szoktuk beszélni az aznapi látomást, illetve következő alkalomra le kell rajzolni, festeni.

Mielőtt először elmerültem volna, azt kell mondanom, eléggé izgultam, valamiféle bad triptől tartottam. Persze tudtam, hogy ha az lesz, akkor meg van a miértje, annak is felszínre kell jönnie. Mondhatni meg voltam rémülve attól, hogy mi lehet elrejtve a lelkem mélyén, és bevallom, ezért is félek kipróbálni az erősebb pszichoaktív szereket. Izgultam, és amikor először belekerültem abba a tudatállapotba, sírnom kellett, úgy éreztem, hogy valami eddig ismeretlen energia, rezgés van jelen és szabadul fel bennem. Rákényszerültem, hogy megéljem igazán azt a feszültséget, amiért terápiára jöttem

Ha ez a fajta megismerés nem is jelent megoldást, abban az értelemben, hogy az ott tapasztaltak inkább csak előre mozdítanak egyéb gondolatokat és érzéseket, amiket az embernek aztán tudatosítania kell és tudatossággal gyakorlatba ültetnie, hiszem, hogy ez a megismerés a kulcsa a változásnak, e nélkül nem megy.

Sokszor gondoltam arra, hogy egy keményebb pszichoaktív anyaggal talán gyorsabban tudnék haladni, afféle lelki nagytakarítást tudnék végezni. . Talán majd egyszer…

Hogy mit akartam ebből az egész szószátyár bejegyzésből kihozni?

Ha úgy döntünk, hogy más tudatállapotba lépünk, kérjünk áldást, legyünk nyitottak, keressük a megismerést. Ne feledjük, hogy az az üzenet belülről jön, így mi lehetünk magunk számára a magasabb rendű erő, vagy örömünket és nyugalmunkat lelhetjük abban a tudatban, hogy Isten valóban bennünk lakozik.

És most a személyes tapasztalat: van, hogy valami nem az aminek látszik és az elménk és a lelkünk körbe-körbe szaladgál, hogy megoldjon egy problémát és nem jutunk semmire, mert nem határoztuk meg helyesen a baj forrását. A fentebb látható képen van egy nagy fekete hegy, amit egy olyan napon „láttam” amikor eléggé felerősödött a halálfélelmem. És ugye, ez volt az elsődleges oka annak, hogy felkerestem egy pszichológust.

Amikor már kellőképpen elmélyültem, arra kért, hogy képzeljek el egy hegyet ekkor előttem egy kietlen tájból kimagasló fekete csúcs jelent meg és majdnem pánikrohamot kaptam. Szédültem és nagyon nehezen indultam el a hegy felé, de amikor erőt vettem magamon és közeledtem, mögé láttam, és a fekete, ijesztő hegy mögött színes, érdekes és szép táj volt.

Meg kellett kerülnöm egy kicsit, el kellett indulnom felfele és le kellett ülnöm megpihenni a hegyen, ahhoz, hogy lássak, megismerjek, kicsit megnyugodjak és erőt gyűjtsek az út további részére. A hegy volt maga a szorongás, a halálfélelem, a kudarctól való félelem, de egyik sem önmagában. Nem elkerülni, kiiktatni kell, hanem körbejárni, megismerni, foglalkozni vele.

Arra nem tudok pontos választ adni, hogy miért, de érzem, hogy a rejtélyek feltárása, a lelki csomók kioldása nagy része a megoldásnak. Csak meg kell találni rá a megfelelő eszközöket.  Hiszen minden trip egy kis parával jár, de ideális esetben újdonsággal, örömmel és megértéssel térhetünk vissza, akárhol is jártunk.

Reklámok
Címke , , , , , , , , , , , , , ,

Szólj hozzá

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: