Allie Brosh és a depresszió– Így beszélj humorosan egy súlyos témáról

Egy újabb grafikus művész(nőt) szeretnék bemutatni nektek. A múlthéten volt poszt Mondik Noémiről, és a fiatal alkotó „magyar valóságáról.” Írtam, hogy munkái egy „aha” reakciót váltanak ki a nézőből, hiszen nem csak látványra, de hangulatra és lelkületre ráismerünk környezetünkre, a ránk visszatekintő arcokra ezeken a grafikákon. Vannak olyan alkotók, akiknek a munkájában pedig belső világunkra ismerünk rá.

Allie Brosh hasonló technikával alkot, Paint-tel készült képkockái nagyon személyes, de sokszor nagyon általános érvényű történeteket mesélnek. Hogy miért most írok az amerikai képregényművészről? Azért mert másfél év után most tért vissza és legújabb munkája az alkotástól ellehetetlenítő depressziójának és az abból való gyógyulás megkezdésének állít emléket, persze kellő humorral. Épp ez a humor, a közvetlenség, amitől annyira érthetővé válik egy fiatal nő másfél éves (és még folytatódó) küzdelme. Az ürességet és a „segítő szándék” hiábavalóságát színes, gyermekrajzszerű képkockákon keresztül tolmácsolja. Brosh kisasszony legújabb munkája egy „aha” pillanatot okozhat mindenkinek, aki keresztülment ezen az állapoton, illetve támpontot nyújt szenvedő szeretteink megértéséhez.

Az alkotás akkor jó, hogyha valami általános érvényűt tud kifejezni, segít valami jelenséget megérteni, ebben az értelemben legújabb poszt a Hyperbole and a Half-en ütős, nagyon ütős munka. Mondhatni kötelező darab! Megtekinthető itt.

De mielőtt még azt hinnénk, hogy a blog csupa mély és komor témákról szól, hadd javasoljam, hogy mindenki nézze át azért az egészet, hiszen akadnak ott ilyen könnyed, szórakoztató képsorok és videók, mind Allie sajátos humorával előadva.

 

 

És most jön a kicsit társadalmi célú hirdetés része ennek a posztnak: Nyilván egy elég komoly témával állunk szemben, egy olyan témával, ami sokunkat érint így vagy úgy. Természetesen nem minden pszichés probléma követi a képregényben vázolt sémát, de például egy hozzám nagyon közelálló személyé igen. Fontos erről a témáról beszélni, nyíltan kezelni, hogy megszüntessük a lelki betegségeket övező stigmát, hogy a rászorulók merjenek segítséget kérni. Illetve próbáljuk meg igazán megérteni a depresszióval és egyéb betegségekkel küzdő embertársainkat és például tényleg ne fárasszuk/sértsük meg őket olyan szólamokkal, hogy „próbálj meg megnyugodni” vagy „gondolkozz pozitívan.” Elmondom, én is rendszeresen járok pszichológushoz és gyógyszeres kezelés alatt is állok, és ez szépen lassan segít abban, hogy visszakapjam az életemet.

Végül szeretnék egy kis „reklámot” csinálni egy nagyon fontos munkát végző alapítványnak. A budatétényi Thalassa Ház pszichoterápiát nyújt megfizethető áron az arra rászorulóknak. Őszintén remélem, hogy egyszer majd itthon is könnyen elérhető és elfogadott dolog lesz segítséget kérni, amikor szükségünk van rá.

www.thalassahaz.hu

Reklámok
Címke , , , , ,

Szólj hozzá

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: