társművészet kategória bejegyzései

4 NAPOS HIPSZTERKEDÉS A VÁROSBAN – ILYEN VOLT A BUDAPEST ESSENTIALS

Sokszor szerethető, sokszor utálatos, de annyi biztos, hogy városunk szinte soha nem unalmas. Megjártuk a Budapest Essentialst és most elfogultság nélkül, pártatlanul összefoglaljuk, mire is számíthatnak nálunk a kulturáltan szórakozni vágyók. Ugye, az volt az idén induló városi fesztnek a célja, hogy megadja a látogatóknak a komplett BP élményt. Hogy mi is a “lényeg,” szerintünk, összegyűjtöttük 4+1 pontban:

1. Partyélet

Na, jó ezt tudtuk eddig is. De az igazi pesti mindig temeti a klubéletet. A péntek esti buli a LÄRMben viszont megerősítette a hitünket a város e-zenei szcénájában. Lévén péntek este, nem vágytunk különösebb kulturális programra, se szájharmonikával kísért keleti beütésű zajzenére, sokkal inkább hideg sörre és technóra! Amit aztán meg is kaptunk az imádnivalóan igénytelen, sötét kis Akácfa utcai klubban. Nos, szerintünk ez bőven hozzátartozik Budapest színe-javához.

2. Nagy nyáresti séták a belvárosban

Talán mégsem olyan hülyék ám a szervezők, hogy a város különböző pontjaira tették a bulikat. Így volt az embernek alkalma egyik helyszínről a másikra közlekedve egy kicsit szemügyre venni az éjszakai Budapestet, régóta itt élőknek meg újra megismerkedni vele. Szombat este úgy döntöttünk, hogy ha már előző nap leragadtunk egy helyen, akkor most hajrá, jól szétnézünk a városban. Ám sajnos nem sikerült úgy megtalálni a helyünket, mint pénteken a Budapest Essentials Backstage-en. Először ellátogattunk a Fogasházba, majd az Akváriumba, ahol egyébként a 2Manydjs nyomta, így:

Majd a GMK-ba tévedtünk, de a 6. emeleti Sky Teraszra már nem sikerült felmászni, az efféle testedzést azonban vasárnap pótoltuk. De az eltévedés, a bóklászás éppúgy hozzátartozik a városi, mint  az úgynevezett „minőségi szórakozás,” bármit is jelentsen ez. Főleg, ha be lehet közben tévedni egy-egy romkocsmába egy rosé fröccsre vagy egy búzasörre.

3. Ellenállhatatlan színes kütyük – WAMP és társai

Az úgynevezett dizájnshopok színes ékszerei, ruhái, kiegészítői mára valahogy hozzátartoznak a belvárosi képhez. Van, aki húzza a száját, hogy “jaj, már lassan lesz kézműves kutyasz@r is” de a legtöbben azért imádjuk a színes kis kütyüket, na! És azért akad ám köztük néhány gyöngyszem. Sok leleményes alkotóval büszkélkedhet városunk, akik ráadásul tök elérhető áron kínálják portékájukat.

4. Egyre bővülő és erősödő gasztrókínálat

Emlékeztek arra, amikor még kínai is csak elvétve volt néhány helyen a fővárosban? Jó, nem most volt már, de szerkesztőségünk tagjai sem lesznek fiatalabbak. Mára már az a helyzet, hogy van 24 órás pho (úgy kell ejteni, hogy „fő”) kajálda is a városban, és a kézműves sör kínálatról ne is beszéljünk. Dizájn cukrászdák, vegán éttermek, food truck-ok és persze igazi hungarikumok széles kínálatából válogathat az éhes budapesti lakos. A karszalag kínálta kedvezményt mi az Október 6. utcai Padthai Wokbarban ettük meg és csak javasolni tudjuk mindenkinek a szuper konyhával, eredeti thaiföldi sörökkel és abszolút baráti árakkal működő vendéglőt.
+1 Kultúra, ami sajnos (nekünk) elmaradt, az az Eushorts Filmfesztivál volt, pedig felmásztunk 7 emeletet a Tip-Top Bárba, hogy kifulladva megkérdezzük  a pultos lányt, hogy mikor kezdődik a vetítés, ő csodálkozva nézett, hogy miféle vetítésről beszélünk. Pedig jó lett volna egy kicsit ejtőzve kulturálódni a háztetőn kialakított, szuper menő kocsmában.
Összességében kellemes élményt nyújtott ez a hazánkban újszerű fesztivál. Annyi, hogy kicsit nehéz kihasználni a karszalag nyújtotta lehetőségeket, mivel, ahogy fent említettük, az ember vagy leragadt egy helyen, vagy az este zömét a városban való mászkálással töltötte, ami persze nem feltétlenül baj. Ám ez azt is eredményezte, hogy több helyszín meglehetősen döglött volt, a hideg ital és az ütős zene ellenére is. Külföldön már egy ideje dívik a kempinges megoldás helyett az efféle városi fesztivál, például a barcelonai Sonár. Ugyan az is abszolút hozzátartozik a hazai és budapesti fílinghez, hogy előszeretettel emeljük ki, a negatívat, ezért most jó, hogy kaptunk egy keresztmetszetet mindarról, ami király.
Címke , , , , , , , , , ,

Két régi kép – néhány gondolat a kreativitásról

Az iparművészeti középiskolás múltam…hát, hogy is mondjam, most elég váratlanul tért vissza az életembe. Nem csak azért, mert kreatív hobby részleget indítottunk itt a Zöld Malomnál, és elkezdett motoszkálni a fejemben a festés gondolata, hanem előkerült egy régi iskolatársam is, aki ím már az én tanítványom lesz, ugyanis angolt is tanítok. 🙂
Ahogy én sem, ez a hölgy sem a kaposvári Iparművészeti Szakközépiskolában szerzett tudásával keresi meg a napi betevőt, mégis meglepő, hogy hogyan köszön vissza a múlt, és hogyan hasznosíthatja az ember az egykor feleslegesnek vélt ismereteket. Hamar kiderül, hogy tulajdonképpen olyan, hogy felesleges tudás, nem létezik.

A közel 10 évvel ezelőtti időszakomra tényleg azt tudom mondani, hogy “fiatalság, bolondság”:) Nem tartoztam a jó tanulók közé és túl fiatal voltam, hogy tudjam, mit is szeretnék kezdeni az életemmel valójában. Így aztán be kellett látnom, hogy noha szeretek rajzolni, festeni, az iparművészet nem az én utam. Volt bennem némi csalódás saját tehetségemben és szorgalmamban, de aztán szép lassan – biztosan megtaláltam a számomra járható utat. Ez nem azt jelenti, hogy már nem keresgélek, de már azt legalább tudom, merre keressek. Amikor írtam az új kreatív hobby termékcsaládunkat bemutató posztot, utaltam két szerzőre, akiknek a könyvei nagy hatással voltak rám. Maximálisan egyetértek Matthew Fox és Clarissa Pinkola Estesszel abban, hogy az ember életében szükség van az alkotásra. Elgondolkodtam azon, hogy az én életemben vajon milyen szerepe van? Talán le kellene vetni a magamban érzett egykori csalódás érzését és csak a szórakozási és  a saját lelki békém érdekében újra rajzolgatni, festegetni. Hiszen ki tudja milyen kapukat nyitna meg bennem? Ahogy előrehaladok a korban, úgy egyre inkább azt látom, hogy az ember, ha megnyit egy kaput, kellemesen meglepődhet, hogy mi jön be rajta. Nem véletlenül említettem az elején a nyelvtanítást. Az is egy kapu volt, amelyet meg kellett nyitnom és nagyon sokáig tartott, amíg sikerült, de a nyelvet tanulni vágyó diákokon kívül sokkal több hozadéka volt az életemben. Nagyon sokáig ódzkodtam attól, hogy tanítsak és legfőképpen attól, hogy gyerekekkel foglalkozzak. Aztán egyik diák után vállaltam a másikat végül már gyermekek tanítását is, pedig korábban határozottan elzárkóztam attól hogy én gyerekekkel foglalkozzak… Mégis ma már örömmel oktatgatom őket is. 🙂
Amit mindebből ki szeretnék hozni, az az, hogy egy egyszerű változtatással átléptem a kifogások, magam szabta korlátok világából az “ezt én is meg tudom csinálni” , azaz a lehetőségek világába.
Ma már sokkal inkább látom a lehetőségeket, mint az akadályokat. És ez a kreativitás lényege, nem csak azt látjuk ami van, vagy éppen nincs, de azt, ami lehetne, és van hozzá kedvünk, találékonyságunk és akaratunk, hogy tegyünk érte, hogy legyen. Ki tudja, mi álldogál az ajtó előtt arra várva, hogy beengedjem?:)


Önarckép, avagy ilyennek láttam magam 19 évesen

 

Címke , ,

Félni szeretünk-e? – Szerelmetes rémségeim

Nem kapcsolódik túl szorosan az itt boncolgatott témakörökhöz, de talán a „tudat” témakörhöz azért besorolható. Megint kicsit személyes témából indul a poszt (ilyen úgyis nagyon régen volt már). Amikor elkezdtem írni ezt a blogot kb akkor kezdtem el feldolgozni többek közt a hipnoterápia segítségével a szorongásos betegségemet és depressziómat. Az irracionális félelem elég makacs dolog tud lenni, de hiszek benne, hogy a megfelelő terápiával (és életvitel változtatással) egyszer csak elkezd „leválni az ember agyáról s lelkéről” ez a szorongás burok.

Ahogy ez nálam elkezdődött úgy kezdtem el vonzódni a szellemtörténetekhez, creepypastákhoz és bizony még egy-egy horrorfilmet is megnézek már (kizárólag egyedül, mert van, amikor kisgyerek módjára eltakarom a szemem és ezt nem kell senkinek sem látnia:D).

Vajon mi történt? Ott az agyamban…Helyettesítem valamivel az állandó egzisztenciális szorongást, felváltottam valami ártatlanabbal, meseszerűbbel a halálfélelmet, amivel hosszú hónapokig küzdöttem. Vagy csak erősebb vagyok és be tudom fogadni azokat a spirituális, misztikus dolgokat, amiket eddig nem tudtam. Pedig azt hiszem mindig érdekelt a dolog, sőt, nekem is van egy-két rémem, bár ezeket én inkább rossz energiáknak tudom be, mint igazi „szellemeknek.” Érdekes például, hogy az a ház, ahol gyerekkoromban láttam néhány furcsa dolgot, visszatérő helyszín álmaimban és a hiptonterápiás „merülések” során is. Egy kifejezetten feszült és boldogtalan időszaka volt a családunk életének és akkor láttam olyat, hogy az ajtó (kilincsre zárt!) kinyílt magától, mintha kopogást hallottam volna este az ablakon és egyszer egy fényes alakot láttam közelíteni felém a sötétben és még a lépteit is hallottam. Még így is szkeptikus vagyok, meg a terapeutám is mondta, hogy az emlékezet furcsa dolog ám. Ezek a dolgok lehetnek simán csak „képei” az akkori lelki feszültségnek Na, de azért sztorinak jó, nem? Még egy olyan időszak volt amikor úgy éreztem, hogy természetfeletti jelenségeknek vagyok atanúja és az is azon a nyáron volt gimis koromban, amikor a javában zajlott a szüleim igencsak csúnya válása. Tehát tényleg hiszem, hogy a furcsa jelenségeket a rossz energiák okozták. (Vagy egyszerűen nagyon eldurvult azokban az időszakokban az a mentális betegség, amire végre kaptam segítséget az elmúlt években.) Bármi is álljona dolog mögött elég izgalmas a téma, ha természetfeletti erőkről van szó, ha arról, hogy tudatalattink így alakítja a személyes valóságunkat.

Minden esetre, ha valaki kellemesen akar borzongani, tudok ajánlani néhány oldalt:

Ez Louise Hung rovata a xojane.com-on. Azért is érdekes, mert a szerző rémtörténetei elválaszthatatlanok családi és kulturális örökségétől. Ahogy írja a fent linkelt cikkében, amíg más szülőkkel azzal nyugtatták gyerekeiket, hogy szellemek márpedig nem léteznek, az ő családja előszeretettel osztotta a rémtörténeteket.

A Creepypasta nagyon vegyes minőségű, és akkor még jóindulatú voltam. Azonban a vérben tocsogó baromságok közt néha találni egy-egy gyöngyszemet, mint a már régebben említett Caliban Tales szerzőjének alkotásai. Ha az ember ráér, érdemes szemezgetni. Egyébként vannak magyar nyelvű megfelelői is, persze lényeges kisebbek, mint az angol nyelvű közösségi rémportált. Ha  igényes, jól megírt magyarnyelvű “creepypastákra” vágytok, akkor őt nagyon tudom ajánlani: remtortenetek.wordpress.com És majd lehet, hogyha sok időm lesz, ami nem most lesz, akkor belevágok valami műfordító projektbe;)

És persze ott vannak a Redditezők rémmeséi. Itt lehet aztán csak igazán elveszni a nyúlüregben. Nekem néha ez a szombati program:) És, hogy ne csak a külföldieket nyomassam, meg kell említeni az Urbanlegends.hu-t, ami ugyan kifejezetten rémekre szakosodott site, de azért itt is akad olyan, amitől beszarhatunk. (Persze kizárólag jó értelemben:P)

Hogy ehhez a hangulathoz valami zenét is társítsunk. Myrrh Ka Ba ebben úgy látszik profi:)

Címke , , , ,

Mondanom sem kell, nagyon várom ezt a filmet

Ezzel is némiképp úgy vagyok, mint a az idén bemutatott Adore című filmmel, a kisregényt, amely alapján készült nem sokkal a film megjelenése előtt olvastam és úgy voltam vele, hogy jajmikorlehetmárletölteniiiiii???

A Filth-tel is így vagyok, kb a legrosszabb minőségű kamerás torrentet is le fogom tölteni, sőt már most megnézem, hogy fent van-e valahol!

Címke , ,

Megidézzük a nyár szellemét – Technodub Seance pénteken a Margitszigeten

Nem, valójában semmi köze szellemidézéshez, sokkal inkább egy olyan szabadtéri mulatság, ahol rajongók kis csoportja hódol ennek a mai napig igencsak undergroundnak számító műfajnak. Pedig egyrészt dub, másrészt meg techno, tehát nem is értem, miért nem szeretik többen ezt a lélekmelengető stílust.

A Technodub Seance „Egy 20 éve periférián lévő stílus maroknyi követője szeánszokat tart.
A budapesti kortárs Dub Techno szcéna DJ-i és producerei párhuzamos dimenziókból hívnak elő gömbvillámokat, hogy éteri atmoszférában világosodjunk meg.”

Ez mind nagyon szépen hangzik, de mi is valójában ez a stílus? Ha a műfaj úttörőiről, jeles képviselőiről beszélünk, akkor muszáj megemlítenünk olyan előadókat, mint a Rhythm and Sound, Monolake, Andy Stott, vagy a Porter Ricks, a teljesség igénye nélkül, persze. De talán inkább ott kellene kezdeni, hogy mi az a dub.

A jamaicai (pop)zene hatása megkerülhetetlen a könnyűzenében, az elektronikus zenében főleg. Az egyik legfontosabb elem, amellyel megajándékozta a modern zenét, az a dub. A dub önmagában nem annyira irányzat, inkább technika. A hatvanas évek végén alakult ki, részben a helyi zeneipar anyagi helyzetéből adódóan. A dub, ha úgy tetszik, zenei újrahasznosítás. A producerek például több énekessel ráénekeltettek egy instrumentális alapra, vagy ének nélkül alakítgatták, piszkálgatták a meglévő zenéiket. Így aztán az olyan „alapító atyák,” mint Lee “Scratch” Perry és King Tubby a natúr instrumentális verziókból kísérletezgetés révén jutottak a meditatív, pszichedelikus hangzásokhoz, amiket ma könnyen felismerünk.

Mad Professorszerint: “Every object has a shadow.You have to find your own shadow.Every song could be dubbed.You have to find the dub.” (Minden tárgynak van árnyéka. Meg kell találnod a saját árnyékod. Minden dalból készülhet dub. Meg kell találni a dub-ot.)

Tehát a dub egy árnyék a hang árnyéka. A zene, mint térbeli élmény, a kiemelt ritmus, dezorientáló visszhangok rétegei. Na, akkor most ehhez jön egy adag techno. De a kemény Detroit technoval való szembefordulást is jelentette a stílus kialakulása a kilencvenes évek első felében, valamint a techno műfaji határainak bővítését is. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor a dubtechno nem zúz, inkább lebeg. Alacsonyabb bpm-en lüktető ritmusból, lecsupaszított struktúrából és lebegő térből áll.
Van, aki szerint nincs ennél elemibb és spirituálisabb zene a világon, míg van aki azt mondja, hogy egy felvétel vagy élő szett meghallgatása után inkább csak egy élmény benyomása marad meg bennünk, mint maga a hangok és ritmusok.
 
 Tökéletes példája ennek az atmoszferikus minimalizmusnak
Nézzük csak akkor, hogy mire számíthat, aki pénteken kilátogat a margitszigeti wndrlnd-be. Egyrészt maratoni partyzásra, hiszen a móka már este 6-kor megkezdődik és hajnalig tuti nem lesz vége, másrészt pedig egy különlegesen kialakított romkocsma/pop-up bár udvarára, amelyet Overmind, azaz Frivaldszki Márk grafikái díszítenek. Tehát adott egy különleges Duna parti helyszín, ahol felcsendülnek a friss, elvarázsoló ütemek e műfaj legkomolyabb hazai arcai tolmácsolásában.
Frivaldszki Márk. “Power, Passion & Beauty”

A fent hallható Naga & Peter Bernath, majd az RTS.fm Royalvic-je és a Fiktív Dub Room-os Benzon játszanak back to back szetteket. Krisz Deak & Zoltan sSolomon /live/ pedig egy live act-tel készülnek az estre.

Krisz Deak – Simple Life

Ezen kívül még a dubtechno szcéna jeles képviselői, Garpo és Spyral szórakoztatja a Duna parti Csodaországban szeánszolókat.

 
Garpo Dj set @ RTS.FM – visuals by Thief

Relaxáljatok pénteken már kora estétől a vízparton, művészi környezetben, szállós zenék és hideg sör társaságában. Nem fogjátok megbánni, hiszen erről szól a nyár!

Line up:

garpo

spyral

naga & peter bernath

royalvic & benzon

krisz deak & zoltan solomon /live/

vj : thief

*RTS fm rec

*(07.29. – 08.04. Fridvalszki Mark (OVERMIND) @ wndrlnd)
www.overmindflow.com

 wndrlnd.hu/muveszek-kiallitok

*Eredetileg megjelent: www.footer.hu
Címke , , , , , , , , , , , , , , , ,

LÁTNI, ÉREZNI, HALLANI A FÉNYT – AMBIENT ZENÉS IRODALMI EST AZ ATTENTION ALKOTÓMŰHELYBEN

Ím már a második Ambient Estre készül a költőkből, művészekből és álmodozókból összeálló kis csapat, hogy szemet, fület és lelket gyönyörködtető zenés irodalmi estre hívják az elvarázsolódni vágyókat az Attention műhelybe.

Az ambient zene némiképp kakukktojás a döngetős, mély basszusú elektronikus zenék közt, ám ez nem jelenti azt, hogy hanyagolni kellene. Sőt, itt az ideje megismerkedni vele! És mivel olyan lágy, légies, dallamosan meditatív zenéről beszélünk, nem is csoda, hogy nem annyira az ereszd-el-a-hajam partykra termett, hanem inkább az elmélyüléssel és akár az alkotással párosul. Az ambient zenés események amúgy is eléggé hiánycikknek számítanak a hazai szcénában. Így a Moesko Music több művészeti ágat felölelő Ambient Estjei egyedi kezdeményezésnek számítanak Budapest zenei-kulturális kínálatában.

Az első Ambient Est egy nyugis keddi napon zajlott a múlt hónapban, még többnyire a szerzők és szervezők baráti társaságával, családias légkörben. A téma a köd és a bolyongás volt, illetve, hogy mennyi mindent jelenthet az eltévedés, az út keresése vagy egyáltalán a köd felismerése. Ezzel szemben a második felolvasóesten a FÉNY tematikáját járják körül az alkotók. Legyen az egy távoli csillag pislákolása, a leengedett redőnyön átszivárgó fénycsóva, vagy – legyünk bátrak – akár maga az értelem fénye, legalább olyan izgalmas témát szolgáltat a fény jelenléte, mint a hiánya.

Ahogy múltkor, úgy most is fontos szerephez jut a zene, megint csak lesznek fotósorozatok, ésFarkas Péter, főszervező, az estre egy zongoraetűddel is készül.

 
 Közreműködők: Andok Tamás, fotóművész, Farkas Péter,  zenész/újságíró és a Moesko Music blog főszerkesztője, Nagy Nikoletta Anna, újságíró, Sós Dóra, az Aprokrif  irodalmi folyóirat szerkesztője és a Queer Kiadó alapítója, valamint Zelei Bori, író.
Címke , , , , , ,

Allie Brosh és a depresszió– Így beszélj humorosan egy súlyos témáról

Egy újabb grafikus művész(nőt) szeretnék bemutatni nektek. A múlthéten volt poszt Mondik Noémiről, és a fiatal alkotó „magyar valóságáról.” Írtam, hogy munkái egy „aha” reakciót váltanak ki a nézőből, hiszen nem csak látványra, de hangulatra és lelkületre ráismerünk környezetünkre, a ránk visszatekintő arcokra ezeken a grafikákon. Vannak olyan alkotók, akiknek a munkájában pedig belső világunkra ismerünk rá.

Allie Brosh hasonló technikával alkot, Paint-tel készült képkockái nagyon személyes, de sokszor nagyon általános érvényű történeteket mesélnek. Hogy miért most írok az amerikai képregényművészről? Azért mert másfél év után most tért vissza és legújabb munkája az alkotástól ellehetetlenítő depressziójának és az abból való gyógyulás megkezdésének állít emléket, persze kellő humorral. Épp ez a humor, a közvetlenség, amitől annyira érthetővé válik egy fiatal nő másfél éves (és még folytatódó) küzdelme. Az ürességet és a „segítő szándék” hiábavalóságát színes, gyermekrajzszerű képkockákon keresztül tolmácsolja. Brosh kisasszony legújabb munkája egy „aha” pillanatot okozhat mindenkinek, aki keresztülment ezen az állapoton, illetve támpontot nyújt szenvedő szeretteink megértéséhez.

Az alkotás akkor jó, hogyha valami általános érvényűt tud kifejezni, segít valami jelenséget megérteni, ebben az értelemben legújabb poszt a Hyperbole and a Half-en ütős, nagyon ütős munka. Mondhatni kötelező darab! Megtekinthető itt.

De mielőtt még azt hinnénk, hogy a blog csupa mély és komor témákról szól, hadd javasoljam, hogy mindenki nézze át azért az egészet, hiszen akadnak ott ilyen könnyed, szórakoztató képsorok és videók, mind Allie sajátos humorával előadva.

 

 

És most jön a kicsit társadalmi célú hirdetés része ennek a posztnak: Nyilván egy elég komoly témával állunk szemben, egy olyan témával, ami sokunkat érint így vagy úgy. Természetesen nem minden pszichés probléma követi a képregényben vázolt sémát, de például egy hozzám nagyon közelálló személyé igen. Fontos erről a témáról beszélni, nyíltan kezelni, hogy megszüntessük a lelki betegségeket övező stigmát, hogy a rászorulók merjenek segítséget kérni. Illetve próbáljuk meg igazán megérteni a depresszióval és egyéb betegségekkel küzdő embertársainkat és például tényleg ne fárasszuk/sértsük meg őket olyan szólamokkal, hogy „próbálj meg megnyugodni” vagy „gondolkozz pozitívan.” Elmondom, én is rendszeresen járok pszichológushoz és gyógyszeres kezelés alatt is állok, és ez szépen lassan segít abban, hogy visszakapjam az életemet.

Végül szeretnék egy kis „reklámot” csinálni egy nagyon fontos munkát végző alapítványnak. A budatétényi Thalassa Ház pszichoterápiát nyújt megfizethető áron az arra rászorulóknak. Őszintén remélem, hogy egyszer majd itthon is könnyen elérhető és elfogadott dolog lesz segítséget kérni, amikor szükségünk van rá.

www.thalassahaz.hu

Címke , , , , ,

Girlfriend Mix V.05 by Tamara Sky, Lil Death és egy kis elmélkedés a női dj-kről

Néhány hónapja jelent meg az egykori FHM címlaplány? Playmate? mindegy valami efféle…első produceri munkája. Azóta eléggé megkedvelt a csaj zenéjét, bár hozzá kell tenni, hogy nem mindig tartozik a könnyen fogyasztható kategóriába.

És most kísértésbe esek, hogy elkezdjem fejtegetni, hogy bezzeg ő egy tehetséges művész annak ellenére (vagy azzal együtt), hogy a külsejével is érvényesült, úgyhogy szégyellje magát aki azt hiszi, hogy csak szemüveges, kapucnis pulcsis lányokból lehet jó lemezlovas. Meg azt, hogy szégyelljék magukat azok a fiatal nők, akik csak a külsejükkel és az innen onnan összeszedett hírnevükkel operálnak gúnyt űzve magukból és a dj szakmából, mert, hogy ők elrontják a többi dupla X kromoszómás lemezlovasnak. Tehát szívesen felhasználnám ürügynek, hogy kifejtsem a véleményemet a nőkről az elektronikus zenei szcénában, de ha ezt teszem akkor már bele is estem abba a csapdába, hogy inkább csámcsogok Tamara Sky múltján és külsején, mint a zenei munkásságán. És pont ez a lényeg, hogy a női dj-ket, producereket ugyanúgy a zenéjük alapján ítéljük meg, ha pornószínésznő volt, ha apáca mielőtt a lemezjátszók közé csapott.

Tamara egy feltűnő, egyedi stílusú zenész és multimédia művész akinek vannak nagyon jó pillanatai. Az okkult-techno boszorkány stílust pedig kifejezetten jól csinálja.

A Lil Death multimédiás projekttel is érdemes ismerkedni (igen, az ott Skrillex Tamarával, de ne tessék megijedni), a kezdeményezés két korszak találkozási pontját értelmezi, némi humoros, giccses nosztalgiával. Gyerekkorunk analóg világa, ami átalakul digitális világgá.

The sky above the port was the color of television, tuned to a dead channel.

vimeo.com/theoverthrow/lildeath

play.official.fm/tracks/302362?fairplayer=small#

Itt pedig egy mix + party trailer performansz darab, remélem az erotikus tartalmon senki sem botránkozik meg;) A Videodrome utalások miatt különösen bejön< 3

www.facebook.com/TamaraSky

l1ldeath.tumblr.com/

Címke , , , , , , ,

Így alkoss magyar valóságot Paint-tel

majka belehalok a szomszédból túlüvölti a hattyúk tavát, és még a nevetségesen nagy fejhallgatómmal sem tudok ellene tenni semmithttp://www.youtube.com/watch?v=S76CGGPqI3sEzt a „magyar valóság” témát kevesen csinálják jól Parti Nagy Lajoson kívül, de azért akad néhány alkotás, ami fején találja a szöget, vagy legalábbis nem hoz dühbe (gondolhatjátok, hogy hova gondolok). Nehéz lenne persze meghatározni, hogy mitől lesz jó egy társadalomkritikus poén és mitől lesz csupán irritáló, mint az az ismerősöd, aki oldalba bök, hogy most nevetned illene. Mondik Noémi grafikái felismerő, fanyar mosolyt csalnak az ember arcára.

A fiatal alkotó városi helyszínek, városi tájakon keresztül adja át a saját valóságát. Munkái ütősek és azonnal kapcsolatot teremtenek a nézővel, anélkül hogy moralizálnának, vagy fennhordanák az orrukat. Amolyan „aha” reakciót váltanak ki a szemlélőből Noémi lakótelepi tájai, városi enteriőrjei és azokat benépesítő egytől egyig kissé elcsigázott népei.

csaj új adidas cipőt kapott

noemimondik.tumblr.com

Címke , , , ,

Kocsma-túra – Oli sörkert

A nyár közeledtére való tekintettel és mivel ismerőseim előtt nem titok, hogy szeretek inni, úgy döntöttem, hogy indítok egy kocsma szemle rovatot itt a blogon, így némi inspirációt nyújtva, ha esetleg éppen tanácstalanok lennétek, hogy hol locsoljátok meg a torkotokat péntek este.

 

Egyszerű, ám nagyszerű hellyel kezdeném a Kocsma-túra rovatot, az Oli sörkerttel, amely a Hungária körúton található, az 1-es villamos Egressy úti megállójánál. Egyszerű, mert mondhatni, hogy eléggé „fapados” ivó az Oli. Van egy pult és vannak székek és asztalok egy kisebb füves területen, ennyi tulajdonképen a dolog lényege. Ez nem romkocsma, itt nincsenek kulturális programok, zene is annyi van, amit a pultosok hallgatnak, bár szerencsére jó ízlésük van. Hogy miért nagyszerű mégis? Kedves kiszolgálás, jó minőségű italok és igazán mérsékelt árak (390. egy korsó csapolt Tuborg) és ami tényleg nem mindegy, hogy a belvároson kívül is van lehetőség kellemes, színvonalas környezetben iszogatni nyári estéken.

 

http://www.youtube.com/watch?v=WOdjCb4LwQY

 mert, hogy sok helyütt sajnos így néz ki a kiszolgálás 🙂

 

Sport rajongók figyelmébe is ajánlanám a helyet, hiszen a legfontosabb eseményeket óriáskivetítőről nézhetjük az Oli sörkertben, illetve a kocsmához tartozik egy nagyobb füves, fás terület, ahol lehet grillezni, bográcsozni is, valamint ping-pongozni, tollaslabdázni és streetballozni. Eszközöket a pultnál lehet kölcsönözni. Az Oli egyszerű, de színvonalas szórakozási lehetőséget nyújt azoknak akik a környéken laknak, de nem minden esetben akarnak bevergődni a belváros romkocsmáiba, illetve inkább egy kis nyugalomra vágyik az itala mellé. Remek hely a meccsnézésre, illetve a buli előtti alapozáshoz is.

www.olisorpince.com

Oli Nyári Sport és Sörkert – Budapest XIV. ker., Hungária körút 77. belső udvara

Címke , , , , , , , ,