creepy corner címkéhez tartozó bejegyzések

Félni szeretünk-e? – Szerelmetes rémségeim

Nem kapcsolódik túl szorosan az itt boncolgatott témakörökhöz, de talán a „tudat” témakörhöz azért besorolható. Megint kicsit személyes témából indul a poszt (ilyen úgyis nagyon régen volt már). Amikor elkezdtem írni ezt a blogot kb akkor kezdtem el feldolgozni többek közt a hipnoterápia segítségével a szorongásos betegségemet és depressziómat. Az irracionális félelem elég makacs dolog tud lenni, de hiszek benne, hogy a megfelelő terápiával (és életvitel változtatással) egyszer csak elkezd „leválni az ember agyáról s lelkéről” ez a szorongás burok.

Ahogy ez nálam elkezdődött úgy kezdtem el vonzódni a szellemtörténetekhez, creepypastákhoz és bizony még egy-egy horrorfilmet is megnézek már (kizárólag egyedül, mert van, amikor kisgyerek módjára eltakarom a szemem és ezt nem kell senkinek sem látnia:D).

Vajon mi történt? Ott az agyamban…Helyettesítem valamivel az állandó egzisztenciális szorongást, felváltottam valami ártatlanabbal, meseszerűbbel a halálfélelmet, amivel hosszú hónapokig küzdöttem. Vagy csak erősebb vagyok és be tudom fogadni azokat a spirituális, misztikus dolgokat, amiket eddig nem tudtam. Pedig azt hiszem mindig érdekelt a dolog, sőt, nekem is van egy-két rémem, bár ezeket én inkább rossz energiáknak tudom be, mint igazi „szellemeknek.” Érdekes például, hogy az a ház, ahol gyerekkoromban láttam néhány furcsa dolgot, visszatérő helyszín álmaimban és a hiptonterápiás „merülések” során is. Egy kifejezetten feszült és boldogtalan időszaka volt a családunk életének és akkor láttam olyat, hogy az ajtó (kilincsre zárt!) kinyílt magától, mintha kopogást hallottam volna este az ablakon és egyszer egy fényes alakot láttam közelíteni felém a sötétben és még a lépteit is hallottam. Még így is szkeptikus vagyok, meg a terapeutám is mondta, hogy az emlékezet furcsa dolog ám. Ezek a dolgok lehetnek simán csak „képei” az akkori lelki feszültségnek Na, de azért sztorinak jó, nem? Még egy olyan időszak volt amikor úgy éreztem, hogy természetfeletti jelenségeknek vagyok atanúja és az is azon a nyáron volt gimis koromban, amikor a javában zajlott a szüleim igencsak csúnya válása. Tehát tényleg hiszem, hogy a furcsa jelenségeket a rossz energiák okozták. (Vagy egyszerűen nagyon eldurvult azokban az időszakokban az a mentális betegség, amire végre kaptam segítséget az elmúlt években.) Bármi is álljona dolog mögött elég izgalmas a téma, ha természetfeletti erőkről van szó, ha arról, hogy tudatalattink így alakítja a személyes valóságunkat.

Minden esetre, ha valaki kellemesen akar borzongani, tudok ajánlani néhány oldalt:

Ez Louise Hung rovata a xojane.com-on. Azért is érdekes, mert a szerző rémtörténetei elválaszthatatlanok családi és kulturális örökségétől. Ahogy írja a fent linkelt cikkében, amíg más szülőkkel azzal nyugtatták gyerekeiket, hogy szellemek márpedig nem léteznek, az ő családja előszeretettel osztotta a rémtörténeteket.

A Creepypasta nagyon vegyes minőségű, és akkor még jóindulatú voltam. Azonban a vérben tocsogó baromságok közt néha találni egy-egy gyöngyszemet, mint a már régebben említett Caliban Tales szerzőjének alkotásai. Ha az ember ráér, érdemes szemezgetni. Egyébként vannak magyar nyelvű megfelelői is, persze lényeges kisebbek, mint az angol nyelvű közösségi rémportált. Ha  igényes, jól megírt magyarnyelvű “creepypastákra” vágytok, akkor őt nagyon tudom ajánlani: remtortenetek.wordpress.com És majd lehet, hogyha sok időm lesz, ami nem most lesz, akkor belevágok valami műfordító projektbe;)

És persze ott vannak a Redditezők rémmeséi. Itt lehet aztán csak igazán elveszni a nyúlüregben. Nekem néha ez a szombati program:) És, hogy ne csak a külföldieket nyomassam, meg kell említeni az Urbanlegends.hu-t, ami ugyan kifejezetten rémekre szakosodott site, de azért itt is akad olyan, amitől beszarhatunk. (Persze kizárólag jó értelemben:P)

Hogy ehhez a hangulathoz valami zenét is társítsunk. Myrrh Ka Ba ebben úgy látszik profi:)

Címke , , , ,